Írások ezen az oldalon:
- betolakodó
- az író nyilatkozata
- felébredt, felöltözött....
- a valóság
- az álláskereső bosszúja
- vége, új élet (!!)
Gereznai fékcsikorgást és dudálást hallott odalentről…. aztán semmi sem történt…….. Kiment a konyhába és töltött magának egy italt.
Vajda Miklós / irdide.send@gmail.com
Az író nyilatkozata a kitalált Gereznairól:
Tisztelt Olvasók, Látogatók,
E történetek írója azokat a személyeket, akik a sors szeszélyéből épp a Gereznai nevet kapták arra kéri, hogy higgyék el, a történetek nem róluk szólnak és nézzék el neki, hogy történetei főhősének ő pont ezt a nevet találta ki. Az író a történetekben valójában önmagáról és egy jóbarátjáról beszél (egyikük sem büszkélkedhet a fenti névvel), az ő ellentétes jellemüket gyúrta össze eggyé, így jött létre Gereznai, aki a fentiek miatt nem lehet más, csak kitalált személy.
Köszönet minden valódi Gereznainak !
---------------------------------------
Felébredt, felöltözött, reggelizett, lement, beült az autóba, útközben zenét hallgatott, leparkolt, átöltözött, lehúzta a kártyáját, bement és azt mondta, hogy "sziasztok". Volt aki válaszolt, olyan is volt, aki nem. Persze sokszor ő sem válaszolt, amikor valaki azt mondta, hogy "sziasztok" és ő már ott ült. De olyan is volt, hogy igen. Bekapcsolta, várt, ráklikkelt, várt, elolvasta, volt amit értett és volt amit nem és olyan is volt, amire válaszolt. Olyan is, amire nem. "Majd kávé után", gondolta. Mindig ezt gondolta kávé előtt. Felállt..... De most nem ment ki, nem kotorászott, nem dobta be, nem nyomta meg és nem várta, hogy kitöltse, végül nem itta meg, hiszen ki sem ment. Hanem odaállt az ablakhoz és kinézett rajta. Nézte, ahogy a fák hajladoznak a széltől és felhők rohannak felettük és ahogy rohantak, itt - ott, mindig máshol és máshogy, közöttük be - besütött a nap. De a felhőkből egy kevés eső is esett, amolyan vízszintes eső, Dublin óta így nevezte, és néhány vízcsepp előtte landolt a hatalmas edzettüveg ablakon. "The rain of Navan road, clouds normally should run up and down to create such horizontal rain"....... Csak lesett kifelé és már ott járt és szinte érezte a bőrén azt a permetet, a szelet, hallotta az ellenkező irányban rohanó emeletes buszok hangját és maga mellett Szegő káromkodását is...... Valaki mögötte köhögött, ezért felébredt és hátranézett a halkan zümmögő irodába. Mindenki a képernyőjét bújta, mindenki talált olyan szép színes táblázatot, ami “érdekelte”. Elhatározta, hogy iszik egy kávét. Kiment, megnyomta, várt, közben biccentett, kezet fogott, közben elvette, keverte benne a semmit, lassan megitta, állva, sosem ült le, mert amikor tanuló volt szóltak érte, udvariasan mosolygott, kezet fogott, kiitta a végét, kidobta, továbbment, végig egy hosszú folyosón.... Mikor a végére ért, kinyitott egy ajtót és mellbevágta a kemencékből megállás nélkül ömlő forróság.Ezt legalább értette.
2010.09.30. Tatabánya
-------------------------------------
A következő sorok, ahogy azt a fenti cím is mutatja, teljes egészükben megtörtént eseményt és valós érzelmeket mutatnak be. Írójuk azt reméli tőlük, hogy legalább az írás rövid idejére tompulnak a benne gyűlő feszültségek.
M még remekül tudta leplezni aggodalmát, de érezte, hogy kétségbeesése minden nap tovább terjed. Belül már remegett, kívül még mosolygott, vagy szenvtelen volt, vagy teljesen nyugodt, mindig amilyennek éppen lenni kellett. Sorra eszébe jutottak ismerősei, akik a zuhanás különböző stádiumában élték napjaikat. Másfél éve munkanélküli……. vagy már a családja is otthagyta……. már a lakását is elvesztette………. már kukázik…….. már nem kukázik….. Sokszor eszébe jutott, hogy ezekből legvégül még olyan kis fekete keretes cédula sem lesz, amit a lépcsőházak ajtajára szoktak kiragasztani. Ők csak nincsenek többé.
Most neki is egyre közelebb került az a kis fekete keretes cédula. Majd’ fél éve nem kapott fizetést, csak ígéreteket és ma betelt a pohár, felmondott. Régebben azt mondták neki, „ó téged én nem féltelek, te mindig találsz valamit…”, de ő tudta, hogy már ez sem igaz. Valami történt a világban, meg vele, amit ő csak most tudott meg és ennek a valaminek az eredménye az, hogy nemsokára felkopik az álla és - bár e kifejezés talán egyesek arcára halvány mosolyt csal – onnan már nem lesz tovább. Még az sem, hogy „mindig lesz valahogy”. Mert nem lesz semmi. És ő ezt nem akarta és mivel egész életében minden lehetséges szituációra túlélési tervet kovácsolt, most is ezt tette….. Ha nem is túlélésit, de tervet.
Majd felmegy a tetőre, kimegy a vasúthoz vagy beül a kocsiba. Onnan csak egy ugrás, egy lépés vagy egy rántás a kormányon a megfelelő időben. És tényleg nem lesz tovább. Legalább a kis cédula meg lesz.
irdide.send@gmail.com
Az álláskereső bosszúja
E-mail / Re: Job proposal
from: Tekergő János
subject: Értesítés visszautasításról
Tisztelt Munkaadó,
Köszönettel vettük Tekergő Jánosnál (munkavállaló) az elmúlt hónapban benyújtott jelentkezésüket a Senior Blood-sucker pozícióra. Ezúton tájékoztatjuk Önöket, hogy a munkavállaló rendszerében meghatározott és rögzített feltételek szerint levezetett többkörös kiválasztási folyamat eredménye a következő:
A fenti pozíció (ref. S-B-S 0001) tárgyában Tekergő János választása ezúttal
NEM ÖNÖKRE ESETT.
Fenti elbírálás ellenére, szíves engedelmükkel jelentkezésük paramétereit Tekergő János saját rendszerében nyilvántartásba veszi és azzal megegyező paraméterű üresedés esetén jelentkezésüket Tekergő János újra komolyan fontolóra fogja venni. További kontaktusig Tekergő János az Önök által kifejlesztett slave-hunting-process (ref. SHP) folyamatban nagyon sok sikert kíván Önöknek.
Tisztelettel
Tekergő János
FTA (financial-trap-detecting) Nonprofit Szervezet
Senior Job-hopper
Manager of Job-hopping Department
----------------------------------------------------------------------------
Vége volt, végre megszabadult tőlük. Fél évig tartó vita, huzavona és hitegetés után, az utolsó előtti pillanatban, amikor lassan anyagi határaihoz ért, munkát ajánlottak neki máshol; jó munkát, ő pedig szíves örömest hagyta el előző munkahelyét.
Mindent elintézett és most végre volt egy szabad és nyugodt délelőttje. Húsz perce ült egy kávé mellett egy gyorsétterem utcára néző ablakánál, hátát a helységbe benyúló bankautomata lemezfalának támasztotta, behúnyta szemét és halgatta a várost. A villamosokat, az utca mormogását, a metró remegését, a tányércsörömpölést az emberek összemosódó beszélgetését, a járdát, a falat, a megállót, az útfelbontást, a pizzafutárt, a rendőrautót, a magában beszélő hajléktalant, az önjelölt fotoművészt, a harmadikon szellőztető idős hölgyet, a tekintetét hirtelen elkapó szőke nőt, a...................
Azt kívánta bárcsak megállíthatná itt az időt, 2012. október 11.-én délelőtt 11.14.-kor a Baross utca és a Körút sarkán és ezentúl már örökké csak október 11 délelőtt 11.14 Baross és Körút sarka lenne.......... és semmi más.